Az emberi test időben és térben létezik ehhez társul a gondolkodás is. Tehát csak a jelenlegi helyzetet tudjuk átlátni, vagyis azt sem teljesen, mert mindent több oldalról lehet látni, megvizsgálni. Nézzünk például egy ásványvizes palackot mindkét oldalán más – más információ található, tehát aki azt az oldalt nézi, ő azt látja, tehát a maga szemszögéből igaza van. Ezért szerintem nem érdemes vitába szállni, hogy én nem azt látom, vagyis én teljesen másképpen látom a világot. Minden nézőpont kérdése! Én úgy gondolom, hogy így szép és kerek a világ, hogy másképp látunk, gondolkodunk. Ezzel eddig nem is lenne semmi gond, ha nem gondolnánk azt, hogy csak a mi szemszögünkből látott történés az igaz a másik biztosan rosszul látja, gondolja, és ennek hangot is adunk, például ítélkezünk. Szerintem kerülni kell a szélsőségeket, a középút felé törekedni, ami magával hordozza az elfogadást. Amikor találkozunk valami olyan dologgal az életünkben, ami kibillent az egyensúlyunkból, amire heves érzelmekkel reagálunk, tekintsünk úgy rá, hogy bennünk is megtalálható. Figyelmeztet valamire. Mert ami nincs meg bennünk nem hat ránk! Amivel találkozunk az életünkben, azért felelősséggel tartozunk. Ezért szerintem ne keressük az igazságot, mert ilyen formában nem létezik. Mindig azzá válsz, ami ellen harcolsz. Amire gondolunk, vagy amivel foglalkozunk, azt erősítjük, ha negatív rossz történés, akkor is hatalmat adunk neki. Ezért nem mindegy hogy, a rossz ellen harcolunk vagy egy jó célért küzdünk.