Amikor először találkozunk egy számunkra szimpatikus emberrel, izgalomba hoz az újdonság, rabul ejthet a merőben ellentétes személyiség. A szenvedély hevében nem vesszük észre, hogy felruházzuk számunkra idillinek tűnő tulajdonságokkal. Az is előfordulhat, hogy az induló kapcsolatban valami olyat keresünk, amit mi nem tudtunk elérni, vagy ami hiányzik belőlünk, mert nem volt lehetőségünk, nem voltunk elég nyitottak, bátrak. Azt gondolhatjuk, hogy a másik felünket találtuk meg. Szerintem érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyire számít az, hogy honnan jöttünk és merre tartunk. Mit tartunk fontosnak az életünkben. Szeretnénk gyermekeket, családot alapítani vagy a karrier építése a legfontosabb számunkra, aminek egy csomó mást alárendelünk. Fontos e számunkra a házasság vagy élettársi viszonyra vágyunk. Komoly vitákhoz vezethet, ha nem tisztázzuk időben szándékainkat. Érdemes a párunk családjánál tett látogatások alkalmával megfigyelni a szokásokat, mit tartanak fontosnak, hogyan viszonyulnak egymáshoz. A szülőkkel milyen kapcsolatot ápolnak, mennyire tisztelik az időseket. Milyen szinten történt meg a leválás a szülőktől. Hogyan állunk az anyagiakhoz, mennyire fontos számukra. A régi világban az emberek összeházasodtak, nem volt ilyen sokszínűség, kiszámítható volt az élet. Jöttek a gyerekek, épült a ház, a közös otthon megteremtése volt a cél. Ma már kitágult a világ, Lehet ismerkedni, akár más kontinensről is választhatunk magunknak partnert. Egy boldog párkapcsolat nem a megfelelő emberről szól, hanem a megfelelő tettekről. Hogyan látjuk mi ezt? Én úgy gondolom, hogy merjünk elköteleződni, felelősséget vállalni a döntéseinkért, felnőni a lehetőségekhez. Társunkkal kéz a kézben egymást erősítve, támogatva, haladjunk az úton, felvállalva hogy nem vagyunk tökéletesek, de SZERETHETŐEK VAGYUNK! Lássuk meg a szépet, a jót egymásban és a körülöttünk lévő világban. Tudjunk elengedni, ha kapcsolatunk úgy kívánja. Csiszoljuk a gyémántunkat, amit születésünkkor kaptunk, és ne akarjunk mások lenni, mint amik vagyunk.