Napi teendőink közepette többnyire szobalevegő beszívására vagyunk utalva és abban, miként az átrezgő napsugár milliárd porszemecskéje is mutatja, nagyszámú mikroorganizmus, valamint ásványi anyag is kering. A folytonos beszívás következtében ezek egy része a tüdő hajszálcsövecskéibe hatol, ott megrekedve sarat képez, mi által ezen legnemesebb szervünk működésére nem csekély mértékben gyakorol izgató hatást. Anyagcserénk idegen anyagokat lehetőleg nem tűr meg és összes törekvései azok kiküszöbölésére irányulnak. Ez okból tüdőnk is a bejutó ásványi porrészecskéket az e célból képződött nyálka segítségével igyekszik lemosni, leoldani és lehetőség szerint kiküszöbölésre juttatni. Ezt a célt szolgálja a rendszeres mélylélegzéseken alapuló tüdőgimnasztika. Ennek legnagyobb eredménye akkor mutatkozik, ha a légbeáramlást a végtagok és az összefüggő összes izomcsoportok kitartó mozgásba hozatala útján fokozzuk mélylégzéssel, 10 – 15 másodpercig a mellkas telítéséig az orron át be, három – négy másodpercnyi benntartása után pedig a szájon át bocsátva ki a levegőt. Erőltetés nélkül egy ideig előre, majd hátrafelé végzett karforgató gyakorlat,  azután mindkét karnak ütemszerű, fej fölé emelése, a lélegzések ezen néhány perce alatt a hatást fokozzák. A mozgás után kitágult vérsejtek nagyobb mennyiségű levegő felvételére képesek.

Forrás: Bicsérdy Béla