Amikor földi életet tervezünk magunknak testben való leszületést, részletesen megtervezzük a fizikai testünket, hogyan nézzünk ki, milyen legyen a hajunk színe, bőrünk tónusa, magasságunk és mindent egybevetve, magunk választunk, hogy milyen külsőt szeretnénk, ami számunkra a tökéletes. Írunk magunknak egy forgatókönyvet, sorskönyvet, a benne lévő szereplő személyekkel, mindent eltervezünk, ami a fejlődésünkhöz tapasztalásunkhoz szükséges. Ez a forgatókönyv nem tartalmazza a hozzá szükséges érzelmeket, azzal mi tölthetjük meg. Fentről látjuk pontosan, hogy miben szeretnénk fejlődni, de azt nem tudjuk, hogy milyen lesz eljátszani, átérezni, ha már hozzájönnek a személyek, és velük együtt az érintettség, az igazi érzelmi szálak szövevénye, amikben találjuk magunkat, miközben megyünk végig, haladunk az ösvényen a saját színdarabunkban. Aminek, jó esetben mi vagyunk a főszereplői!  Szüleink, testvéreink, gyermekeink, barátaink, mind fontos résztvevői, akik segítenek minket, a fejlődésben, a megtapasztalás, gyönyörű izgalmas ösvényein vezetnek minket át. Ezért hálával tartozunk Nekik minden nehézség, szomorúság, becsapottság ellenére! Fentről figyelnek minket, akik fontosak számunkra, és most nem jöttek velünk a földi létbe. Tehát játszunk, tanulunk, tapasztalunk, és haladunk a létrán felfelé, lépésről lépésre.